Töltött krumpli

Ha nincs karácsonyi vásár, akkor a mai ebéd sem ez lett volna.
Tegnap este vettünk egy profi krumplihámozó szettet, amihez adtak egy krumplifúrót is. Annyira megtetszett, hogy ki kellett ma próbálnom.

Hozzávalók:
- 6-8 db krumpli
- 40 dkg darált csirkemellfilé
- 1 kis doboz tejföl
- 2 db tojás
- sajt a reszeléshez
- 1 nagy fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- só, bors, gondolatnyi zsálya, bazsalikom, magyaros fűszerkeverék

A krumplipogácsához:
- tegnapi maradék krumplipüré
- 2 tojás
- pici zabkorpa
- 3 gerezd fokhagyma
- pici bors

Elkészítése:
A krumplikat egy konyhai kefével langyos vízben alaposan megmosom. A krumplifúróval kifúrom még nyersen. A közepében keletkező spirált kiveszem belőle, majd egyenként becsomagolom fóliába a kifúrt burgonyákat és ily módon 300 fokon fél óráig sütöm a sütőben.
Kiveszem, hagyom kihűlni egy kicsit. Közben a húst ledarálom, a hagymát lereszelem és megfonnyasztom egy kevés olajon, hozzáadom a darált húst, sózom, borsózom és fehéredésig sütöm. A végén belepréselem a fokhagymát is. Beleöntöm a tejfölt, fűszerezem, szórok bele egy kis zabpelyhet ( semleges az íze ) majd megtöltöm vele a félig megsült és óvatosan meghámozott, kivájt krumplikat. Így megtöltve egy kivajazott ovális jénai tálba helyezem. A megmaradt tölteléket, ami nem kevés, a krumplik mellé rakom, hogy az is süljön meg. A tetejére egy egy kanál tejfölt teszek és reszelt sajttal megszórom. Be a sütőbe még egy fél órára, de most már csak 200 fokra.
Amíg elkészül, addig a tegnapi krumplipürét feljavítom 2 tojással, reszelt Trappista sajttal, 3 gerezd zúzott fokhagymával és picike borssal. Kikent serpenyőben kis korongocskákat sütök belőle. Mindkét oldalát szép aranysárgára pirítom.
A krumplikból kivájt spirálokat bő forró olajban kisütöm.
Savanyított káposztával esszük és nagggggyon különleges!

Gesztenyepüré

A gesztenyéről mindig eszembe jut varázslatos gyermekkorom. A mi utcánk egy hatalmas vár  mellett ívelt felfele. A vár 4,5 hektáron fekszik, 7 bástyája van és egy Vártemploma, csodálatos harangszóval. A várat 1492- ben épattete Báthory István.  Az utca eleje annak idején macskakövekkel volt lerakva. Az út két oldalán lombos öreg fák tisztelegtek az arrajárók előtt.
Nos, itt a vár aljában, ami egyébként a központban van, a sarkon ült egy gesztenyeárus nénike, aki hatalmas fekete kötött stólájában ülve ott helyben sütötte és árulta a portékáját. Aki csak arra járt, mindenkinek összefutott a nyál a szájában attól az illatól, ami belengte a környéket.Télen, amikor lehullott a friss fehér ropogós hó és este 6- kor megszólalt a Vártemplom harangja az ember fényévnyi távolságra érezhette magát a mindennapok szürkeségétől. A sültgesztenye volt a gyönyör csúcsa.
Istenem, de szép is volt.....
Térjünk csak vissza a gesztenyepürére. Hát soká szerettem meg , de akkor nagyon. Harmadikos gimnazista voltam, amikor az egyik osztálytársam, meghívott egy gesztenyepürére.
Onnantól kezdve változatlan érzelmeket táplálok e finomság iránt.
A gesztenyepüré legalább olyan régi találmány, mint a vár a mi utcánkban. Az ezernégyszázas évek egyik olasz szakácskönyvében már szerepelt. Mégis a franciáktól eredeztetik az igazi receptet és az 1620-as évekre nyúlik vissza a története. A franciák a Mont Blancról nevezték el e kiváló desszertet, amelyen a tejszínhab a havas hegycsúcsra emlékeztet. Hozzánk csak a 19. században ért el és a második világháború után kezdte aranykorát élni.
Én most épp fordítva tálaltam, alul a hab, felül a püré:-)

Hozzávalók:
- 1 csomag minőségi mirelit gesztenyepüré
- 4 dl habtejszín
- rum vagy rumaroma
- 3 ek porcukor

Elkészítése:
Egyszer majd leírom az eredeti receptet is, csak az egy kicsit macerás. Most mirelitből készítettem és nem véletlen, hogy minőségibb pürét javasoltam, hiszen köztudott, hogy az olcsóbb masszát krumplival, babbal és még ki tudja mivel szaporítják.
Nos, a habtejszínt felverem 3 ek porcukorral. A gesztenyét összekeverem egy kis rummal vagy rumaromával. A tejszínhabot kis tányérkákba szedem majd fokhagyma préssel rányomom a pürét.

Blaise Pascal: Gondolatok, 693. sz. töredék

"Ha látom az ember vakságát és nyomorúságát, és elnézem ezt az egész néma világmindenséget s a mindenség e zugában magára hagyott, sötétben tévelygő embert, akinek sejtelme sincsen róla, ki tette ide, miért van itt, mivé lesz halálában, és képtelen bármit is tudni, olyan rémület vesz rajtam erőt, mint akit álmában félelmetes, puszta szigetre tettek ki, s aztán, mikor felébred, fogalma sincsen róla, hol van, de nincs módja többé onnan elmenekülnie. És mindezt látva elcsodálkozom, hogyan lehetséges, hogy mégsem esik kétségbe e nyomorúságos helyzete miatt. Mellettem másokat, hozzám hasonlókat látok: megkérdem tőlük, vajon ők többet tudnak-e nálam, de azt felelik, hogy nem; és lám, mégis e tévelygő szerencsétleneknek elég volt megpillantaniuk maguk körül egy-két szemgyönyörködtető dolgot, s máris szívvel-lélekkel átadták magukat nekik. Én azonban nem tudtam rabjukká válni, hanem arra gondoltam, mennyivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy nemcsak az van, amit látok, és kutatni kezdtem, vajon Isten nem hagyott-e magáról valami jelet a világban."

Andris névnapi tortája zsemlemorzsás piskótából kakó krémmel

Szegény Andris jól kifogta a névnapját. Pont egy olyan napra esett, amikor nagyon nem voltam a topon és igencsak nehezemre esett bármit is készíteni. Általában nem erről vagyok híres, de mint kiderült, csak az előszele volt egy komolyabb rosszullétnek, ami néhány óra múlva be is következett.
Nos, elkészült a torta, de nem olyan lett, amilyennek szerettem volna látni.
Felköszöntöttük Andrist és egymást is, hiszen 29 éves házasok voltunk mi is. Hálásak vagyunk érte Istennek, hogy megtartott bennünket szeretetben és minden olyan ajándékot megadott nekünk az évek során, amit pénzzel nem lehet megvásárolni.

Hozzávalók:

- 8 tojás

- 8 ek cukor

- 8 kanál zsemelemorzsa

- 2 ek liszt

- 1 csomag sütőpor

- 1 csésze vágott dió

- 1 rum eszenc a sziruphoz

- 1 csésze víz a sziruphoz

- 2 ek cukor a sziruphoz
- 1/2 liter habtejszín a krémhez

- 3 ek porcukor a krémhez

- 1,5 ek kakaópor a krémhez

- 1/2 ek instant kávépor a krémhez

- díszítéshez fehér illetve tejcsoki

Elkészítése:

A tojások sárgáját a cukorral habosra keverem majd hozzáadom a sütőport, a zsemlemorzsát, a lisztet, a diót és a legvégén a tojások fehérjének a habját. Óvatosan összekeverem majd beleöntöm  egy kerek magas kivajazott, kilisztezett formába és 40 perc alatt kb 180 fokos előmelegített sütőben készresütöm.

A krémhez a habtejszínt felverem a cukorral, majd beleszitálom a kakaót és a kávét. Könnyedén homogenizálom. Ha túl híg a hab, érdemes 1 vagy 2 kis csomag habfixálóval megszilárdítani.

A vizet a cukorral felfőzöm és beleteszem a rum aromát.

Ha kihűlt, kettőbe vágom a piskótát és mindkét lapot jól meglocsolom a rumos sziruppal. Megtöltöm a krémmel, befedem a másik megáztatott lappal majd bevonom a maradék habbal. Ráreszelek fehércsokit meg tejcsokit. Így lehet ízlés és fantázia szerint díszíteni.

A titok

 Ti abban az idõben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétõl elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által. Mert õ a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az õ testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettõt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettõt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek".Mert általa van szabad utunk mindkettõnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkõ pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.

Efézusbeliekhez írott levél 2: 12-22