Nos, itt a vár aljában, ami egyébként a központban van, a sarkon ült egy gesztenyeárus nénike, aki hatalmas fekete kötött stólájában ülve ott helyben sütötte és árulta a portékáját. Aki csak arra járt, mindenkinek összefutott a nyál a szájában attól az illatól, ami belengte a környéket.Télen, amikor lehullott a friss fehér ropogós hó és este 6- kor megszólalt a Vártemplom harangja az ember fényévnyi távolságra érezhette magát a mindennapok szürkeségétől. A sültgesztenye volt a gyönyör csúcsa.
Istenem, de szép is volt.....
Térjünk csak vissza a gesztenyepürére. Hát soká szerettem meg , de akkor nagyon. Harmadikos gimnazista voltam, amikor az egyik osztálytársam, meghívott egy gesztenyepürére.
Onnantól kezdve változatlan érzelmeket táplálok e finomság iránt.
A gesztenyepüré legalább olyan régi találmány, mint a vár a mi utcánkban. Az ezernégyszázas évek egyik olasz szakácskönyvében már szerepelt. Mégis a franciáktól eredeztetik az igazi receptet és az 1620-as évekre nyúlik vissza a története. A franciák a Mont Blancról nevezték el e kiváló desszertet, amelyen a tejszínhab a havas hegycsúcsra emlékeztet. Hozzánk csak a 19. században ért el és a második világháború után kezdte aranykorát élni.
Én most épp fordítva tálaltam, alul a hab, felül a püré:-)
- 1 csomag minőségi mirelit gesztenyepüré
- 4 dl habtejszín
- rum vagy rumaroma
- 3 ek porcukor
Elkészítése:
Egyszer majd leírom az eredeti receptet is, csak az egy kicsit macerás. Most mirelitből készítettem és nem véletlen, hogy minőségibb pürét javasoltam, hiszen köztudott, hogy az olcsóbb masszát krumplival, babbal és még ki tudja mivel szaporítják.
Nos, a habtejszínt felverem 3 ek porcukorral. A gesztenyét összekeverem egy kis rummal vagy rumaromával. A tejszínhabot kis tányérkákba szedem majd fokhagyma préssel rányomom a pürét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése