2013. május 20., hétfő

Fehérpiskótás- diós- kávés szelet

Az élet csodálatos ajándéka. Igazi különlegesség. A dió és a kávé ízének harmóniája különleges egyveleget alkot. Az ember akaratlanul is elgondolkozik azon, hogy is tudott élni eddig nélküle.


Hozzávalók:
- 10 tojásnak a fehérje
- 1 késhegy só
- 10 ek porcukor
- 5 ek liszt
- 25 dkg vágott dió
A krémhez:
- 10 tojásnak a sárgája
- 25 dkg cukor
- 1 késhely só
- 4 ek neszkávé
- 40 dkg vaj vagy margarin
A tetejére
- 7 dkg étcsoki, de be lehet vonni tejszínhabbal is, amibe előzőleg porrá őrölt neszkávét keverek

Elkészítése:
A tojások fehérjét kemény habbá verem egy csipet sóval és a cukorral. Hozzáadom a vágott diót és a megszitált lisztet. Könnyedén összekeverem. A massza egyik felét egy vajazott sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm (kb 30X 35 cm). Előmelegített sütőben hozzávetőlegesen 20 perc alatt megsütöm. Akkor van kész, ha a teteje enyhén "berozsdásodik". Én egyszerre tettem be a két tepsit, és alsó- felső légkeveréssel sütöttem
Egy vastag aljú edényben kézi habverővel felverem a tojások sárgáját a cukorral és pici sóval. Hozzáadom a neszkávét, amelyet néhány csepp vízzel feloldok előtte. Kis lángra teszem, és folyamatos kevergetés mellett (habverővel) krémmé sűrítem. A vajat vagy margarint akkor adom hozzá, amikor kihűl a főzött krém. Jól összekeverem kézzel vagy elektromos habverővel.
A lapokat hosszában kettévágom, így négy lapom lesz. Mindegyiket megkenem krémmel.Ízlés szerint dekorálom. Most étcsokit reszeltem a krémmel bevont tetejére.
Érdemes hűtőbe tenni 2- 3 órára kínálás előtt.

Az Írás ihletettsége

                  "A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre,
                  a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes
                  legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."
Marosvásárhely 2004

2013. május 9., csütörtök

Céklalé narancslével

Egy csodálatos kert, ahol a halottak otthonra lelnek, égig érő gesztenyefákkal, ugrándozó mókusokkal, madarak énekével és nagy nagy nyugalommal. Marosvásárhely..........Református temető.........
Mint egy mesekönyv, úgy nyílt meg számomra nap mint nap ez a csodálatos hely. Amióta csak tudom az eszemet, majdnem minden nap kisétáltunk nagymamámmal Béluskához. Bélus 14 évesen költözött el az örökkévalóságba, itthagyva szüleit soha el nem múló fájdalmukkal. Jómagam nem találkozhattam vele, mert három évvel a születésem előtt aludt el örökre. Abban az időben többet tudtam róla, mint bárki másról, akivel személyes kapcsolatom volt. Drága nagymamám véget nem érő történeteket mesélt róla. Egy gyerekről, aki soha nem érhette meg, hogy felnőtté váljon, aki nem érhette meg, hogy kibontakoztassa tehetségét.......... hogy saját kis családja legyen............
Sokat jelentettek ezek a beszélgetések. Bárcsak vissza tudnám adni a hangulatát ezeknek az alkalmaknak!
Mai napig is, ha arra járok, szinte minden sírkőről regényeket tudnék írni. Érdekes ismeretségeket kötöttem nem létező emberekkel, gyerekekkel..........A fantáziám kiszínezett minden történetet. Olyan volt, mintha egy más világba léptem volna be, egy másfajta valóságot tapasztalhattam meg ott. Nem fogtam fel a halál tragédiáját, nem éreztem az elmúlás szomorúságát, mert minden oly csodás volt.
Minden évszakban és minden napszakban más- más arcát mutatta a természet. Lehetett tavasz, amikor rügyet fakasztottak a fák, és előbújtak a kis énekes madarak, vagy tomboló meleg nyár, amikor kellemes enyhülést nyújtottak a hatalmas gesztenyefák, vagy ősz, amikor le nem bírtam venni a szememet az ezerféle színeben pompázó fákról, vagy hófedte tél, amikor azt hittem, hogy minden olyan  tiszta és ragyogó, mint a hóval beborított táj. Olykor hajnalban már kimentünk, ha aznap fontos dolog várt ránk, de az sem volt ritka, amikor naplemente után értünk ki. Szerettem az esőben gyalogolni ki a domboldalon, és hallgatni az eső monoton hangját...............és beszélgetni.........beszélgetni............életről, halálról, békéről, háborúról, szeretetről és szerelemről..............és mindenről, ami fontos az életben.
Kimondhatatlanul hiányzik az a hely, a jól ismert sírkövek, a hatalmas többszáz éves fák, a természet hangja és illata, a beszélgetések, a béke és harmónia, ami csak ott "terem".
Megkérdezitek majd, hogy jön ide a céklaléhez ez a furcsa emlékezés. Hát a céklaléről most nem óhajtottam sokat regélni, bár szerteágazó gyógyhatásáról közismert. Cserében szabad utat engedtem az emlékeimnek.
Hozzávalók:
- céklalé
- narancslé

Elkészítése:
A narancsokat kifacsarom, majd 3/4 pohár narancsléhez 1/4 pohár céklalevet adok.
Néha a céklalevet is én centrifugázom.

Hálaadás és fogadalom

"Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek."
Zsoltárok 116; 1- 2
Bécs 2004

2013. május 1., szerda

Fűszeres stanglik

Úgy tűnik , hogy az édes sütikről lassacskán áttérek a sósakra. Bevallom, nem kevésbé veszélyesek ezek sem. Könnyen kialakulhat függőség ebben az esetben is. Máris nagyon szeretem, és azt hiszem, hogy meglehetősen gyakran fogok ilyet sütni. A receptet a Szamóca oldalán találtam, és kb 3 vagy négy hete sütöttem.
 
 

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 3 dl tej+ lehet még keveset hozzáadni, ha szükséges
- 10dkg vaj a tésztába+ 10 dkg vaj a töltelékbe
- 3 dkg élesztő (egy kocka)
- 1 tk cukor
- 1tk só a tésztába+ 1 tk só a töltelékbe
- 2 gerezd fokhagyma vagy 1 gerezd fokhagyma+ 1 kocka fokhagyma ízvarázs
- 1/2 tk őrölt pirospaprika
- 2 csipet őrölt fehér vagy fekete bors
- 7- 10 dkg reszelt trappista sajt

Elkészítése:
Az élesztőt a  3 dl langyos cukros tejben megfuttatom. A mély tálba szitálom a lisztet, ehhez adom a megfuttatott élesztőt, 1 tk sót, 10 dkg puha vajat. Az egészet jól összedolgozom és 1/2 órát kelesztem.Ha túl kemény, lehet még hozzáadni tejet.
Ezalatt a megmaradt 1 tk sót, a préselt fokhagymát, az összemorzsolt fokhagyma ízvarázst, a pirospaprikát, a borsot és a reszelt sajtot összekeverem.

A megkelt tésztát 5 mm vastagságú téglalappá nyújtom. Megkenem a maradék 10 dkg puha vaj harmadával, és megszórom a fűszeres sajt harmadával. Ezután a téglalapomat összehajtogatom először balról jobbra középig , aztán jobbról balra, illetve fentről le középig és lentről fel. Konyharuhával letakarva még negyed órát kelesztem, aztán még kétszer megismétlem az előző kinyújtást, kenegetést szórást a maradék vajjal és főszeres sajttal.
A végén kinyújtom kb 5 mm vastagságúra téglalap alakúra. Kb 10 cm hosszúságú ás 1, 5 cm szélességű csíkokat vágok belőle. A csíkokat megcsavarom és vajjal kikent sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem. 15 percig kelesztem még, aztán előmelegített sütőben 200- 220 fokos sütőben alsó- felső légkeveréssel aranybarnára sütöm. Nem kell nagyon megégetni. A hőfokot mindenki maga állítsa be, hiszen ahány sütő annyi féle. Én két tepsivel sütöttem egyszerre.
Langyos- ropogósan a legfinomabb.

Ige= világosság

"Lábam előtt mécses a te Igéd, ösvényem világossága."
Zsoltárok 1119; 105
2013 Szeged, Vadaspark