Sültpaprika krém

Megosztom veletek a gondolataimat a hit fontosságáról, amely emberi élet egyik legmeghatározóbb ereje. A hit túlmutat a mindennapi valóságon. Az élet tele van kihívásokkal, veszteségekkel és bizonytalanságokkal. Ilyen helyzetekben a hit támaszt nyújt, mert reményt ad a legnehezebb pillanatokban. A hit közösségi élmény, amely erősít abban, hogy az ember ne érezze magát egyedül, hogy legyen kivel megosztania örömét vagy bánatát. A hit útmutatást ad a helyes és helytelen megkülönböztetésében. Hitben élni annyit jelent, hogy értéket adunk a hétköznapoknak. Hit által reménnyel tekintünk a jövőbe. Erősíti a kitartást, a türelmet és a bizalmat abban, hogy a nehézségek ellenére is érdemes előre menni. A hit mindig egy olyan belső erő, amely segít megtalálni az utat még a legnagyobb sötétségben is.

Hozzávalók:

- 1 kg paprika vegyesen

- 1 nagy fej hagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 1, 2 dl olaj

(nagyon opcionális a római kömény, balzsamecet kevés, szárított paradicsom)

Elkészítése:

Előmelegített sütőben 200 fokon 30- 35 percig sütöm a paprikát, amíg feketére sül a héja. Kiveszem egy nagy tálba, és fóliával lefedem kb. 10 percig.  Ezután könnyedén lehúzom a héját.

A csumáját és a magokat eltávolítom, majd hozzáadom az apróra vágott hagymát, fokhagymát, fűszereket, és rövid ideig turmixolom. 

Frissen is lehet fogyasztani pirítóssal vagy húsokkal. De steril üvegekbe rakva (még forrón), kis forró olajjal lezárva a tetejét, sokáig eláll. Ez esetben az üveg lezárása után kicsit fejre állítom az üvegeket, majd visszafordítom kb 20 perc után. 

Birskörte, birsalma lekvár

A legendákban szereplő aranyalma nagy valószínűséggel a birsalma volt.
A rózsafélék családjához tartozik. Görögországból származik. Magyarországon 1395- ben nyert említést. A heszperidák kertjében említett aranyalma is birs lehetett.Az Apicius nevéhez fűződő antik római szakácskönyvben lévő receptek jelentős mennyisége is tartalmaz birsalmát. Nem csoda, hiszen mesés ízeket lehet varázsolni a segítségével, az illatáról nem is beszélve.:-)Most is lehet még kapni belőle zöldségesnél. Egyszerre nem kell sokat készíteni, hogy élmény legyen vele dolgozni.

Hozzávalók:
- 1 kg birsalma vagy birskörte
- 50 dkg cukor (ízlés szerint lehet több vagy kevesebb
- 0,5 dl víz
- fahéj, szekfűszeg
- 1 egész citrom leve

Elkészítése:
A birskörte lekvár nem egy mindennapi finomság. Pedig talán a legegyszerűbb elkészíteni. Szép nagyokat kell venni, így könnyebb hámozni.
Ha sok időnk van, akkor fél centis kockákra vágjuk a meghámozott birsalmát, majd a cukorral összekeverve egy pici vizet aláöntve elkezdem főzni. Fahéjjal és szegfűszeggel fűszerezem, majd a legvégén belecsavarok egy citrom levét. Ez szépen kocsonyásítja, és csillogó aranybarna színt kölcsönöz  a lekvárnak.
Forrón üvegekbe rakom, majd hűlésig fejjel lefelé fordítom az üvegeket.  Általában dupla vagy tripla adagot készítek egy alkalommal.

Birsalma kompót

Amikor megláttam Ilonka néninél a sarki zöldségesnél a csodaszép illatos birsalmákat, nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Eszembe jutott, hogy mennyire szerettem gyermekkoromban és azóta csupán pár alkalommal főztem. Ennek az az oka, hogy elég nehézkesen lehet meghámozni és kivágni a magházát. No meg a kompótok felett is eljárt már az idő. Annyi finomsággal lehet pótolni, legalábbis úgy tűnik. Talán ismét divatba hozom e rózsafélék családjába tartozó nemes gyümölcsből készült ínyencséget?!?

Hozzávalók:
- birsalma
- cukor
- fahéj
- szegfűszeg
- citromlé

Elkészítése:
A birsalmát meghámozom, kivágom a magházát és feldarabolom. Citromos,cukros, fahéjas és szegfűszeges vízben megfőzöm, de nem túl sokáig, hogy szét ne essen, inkább roppanjon egy kicsit.
Eszméletlen finom illatot áraszt. Az íze sem utolsó.

Sültpaprika- saláta

Bubi már a lépcsőházban izgalomba jött a sültpaprika illatától. Nekem is beindult a fantáziám és rámtörtek az emlékeim.
Annak idején Marosvásárhelyen mindennél jobban szerettem az őszt. Több oka volt ennek. A ragyogó napsütés ellenére nem volt elviselhetetlen a meleg. Bármerre néztem csodálatos színekben pompázott a természet. Valami megfoghatatlan nyugalom szállta meg olyankor a várost, no meg az én lelkemet.
Valahányszor olyan ablak alatt mentem el, ahonnan a sült padlizsán vagy a sültpaprika illata áradt kifele és töltötte meg az utcát, nekem mindig valahogy az ideális család képe ugrott be. Márpedig gyakori volt annakidején az eltevés. Elképzeltem, hogy anya főz szorgalmasan a gyerekek és apa örömére. Mint ahogy a Bibliában is le van írva, hogy milyen csodálatos, amikor mindenki jókedvből teszi a dolgát és nem magáért, hanem a másikért. Hogy örömöt szerezzen és ezáltal örülhessen is természetesen.
Meg vagyok győződve, hogy azok az illatok és azok az őszi napok sokban hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen lett a családhoz és a munkához való hozzáállásom.
Mai napig, ha hasonló illatokat érzek semmihez nem hasonlítható jó érzés símogatja a lelkemet. Hálás vagyok ilyenkor Istennek, hogy adott szerető családot, akiknek főzhetek.
Hátha valakinek az én ablakom alatt is beindul a fantáziája ?  :-)

 Hozzávalók:
- sárga húsú paprika
- kápia
- olíva olaj
- só
- bors
- ecet
- víz
- fokhagyma

Elkészítése:
Régebben felül sütöttem a tűzhelyen lángelosztóval. Elég macerás volt és nem győztem pucolni utána.
Most egy nagyobb tepsit kibéleltem fóliával és szépen teleraktam vegyesen a megmosott paprikákkal. 300 fokos sütőbe toltam és kb fél óráig sütöttem. 20 perc után megfordítottam őket, hogy ne csak az egyik fele égjen.
Miután kivettem jól befóliáztam és úgy hagytam majdnem fél óráig. Utána minden további nélkül szépen lehúztam a héját.
Egy tetővel ellátott dobozba raktam szép sorban. Minden sorra préseltem 1- 2 gerezd fokhagymát és meglocsoltam olíva olajjal jó bőven. A rétegezést addig folytatom, amíg a paprika tart.
Egy pohárban készítek egy kis ecetes cukros sós vizet. Azzal is nyakon öntöm, lefedem a dobozt és mehet a hűtőbe egy- két napra, hogy jól összeérjenek az ízek.

Meggy dzsem és sárgabarack lekvár eltevése

Különleges élmény volt számomra mindig az eltevések ideje. Segítettem az előkészületekben az nagymamámnak és közben beszélgettünk mindenről, amit csak el lehet képzelni. Valójában ez volt az legérdekesebb része a dolognak. Nagyon értékesek voltak azok a beszélgetések. Mai napig is azokból élek. Észre sem vettem, hogy közben hogy nevelt. Fölvetettem egy témát és ahogyan elmondta a véleményét, ahogyan hozzászólt, az maga volt az online nevelés. Sokszor eszembe jut az aktív hallgatása. Soha nem éreztem azt, hogy esetleg únná azt, amit mondok . Figyelmesen végighallgatott és mindig tudott valami értékes dolgot mondani, ami nem volt kioktató vagy lebecsülő. Csak úgy szívtam magamba minden egyes szavát.
Visszatérve a lekvárfőzésre, én merőben másképp főzöm, mint ő. A barackot nem hámozom meg, mert nem tarom érdemesnek, hiszen nem kiállításra készül. Valójában időm nincs no meg sajnálom is kidobni a héját. Azonkívül ő hosszabb ideig főzte én meg 1 perc és 3 perc között.
A lényeg, hogy a hatás ugyanaz mindkét esetben.

 Hozzávalók 1 adaghoz:
- 1,25 kg magozott gyümölcs
- 0,50 kg cukor
- fél citrom leve vagy egy kanál citromsav
- 1 csomag Dzsem fix exra 2:1

Elkészítése:
A barackot és a meggyet kimagozom. Még hidegen összekeverem a cukorral és a Dzsem fixszel majd odateszem főni. A barackot most turmixolom, mert elég éretlen. A meggyet egészben hagyom. Belecsavarom a citrom levét vagy a citromsavat. Forrástól számítva 1 percig főzöm állandó kevergetés mellett.
Még forrón üvegekbe szedem, befedem és 5 percre fejjel lefele állítom őket.
Én soha nem dunsztolom. Be velük a kamrába minél hamarabb, hogy gyönyörködhessek bennük.
Ma 7 kg sárgabarackot és 5 kg meggyet tettem el.
Márk sütött palacsintát és a friss lekvárral ettük.

Hordós vegyes savanyúság

Télire ennél egészségesebb és finomabb savanyúságot nem is tudok elképzelni. Nincs hőkezelve, nem teszek bele semmilyen tartósítószert.
Sajnos csak akkor jutott eszembe, hogy lefényképezzem, amikor már nem maradt más belőle, csak uborka, karfiol és káposzta. Jövőre igyekszem időben megörökíteni őket.

Hozzávalók:

- káposzta

- karfiol

- uborka

- zöld paradicsom

- egy kis félig érett görögdinnye

- almapaprika

- egy szál sárgarépa

- egy fej hagyma

- 1- 2 db torma

- egy csokor szárított kapor

- néhány szál szárított csombor

- só

Elkészítése:

A káposztát és a dinnyét nagyobb cikkekre vágom, a karfiolt rózsáira szedem, a többi hozzávalót egészben beledobálom egy közepes méretű hordóba. A kaprot, a csombort és a tormát a hordő aljára illetve a tetejére teszem.

A sót jól elkeverem a hideg vagy langyos vízben ( 1 liter vízhez kb.1,5- 2 ek. sót adok attól függően, hogy finom- vagy durva szemű só )

A sós vízzel felöntöm a hordót és kiteszem néhány napig az erkélyre ugyanúgy, ahogy a kovászos uborkát, hogy süsse a nap. Naponta leveszem a fedelét és levegőztetem egy kicsit. Tanácsos szeptember vége, október elején végezni ezt a műveletet, hogy a nap ne égessen már, de azért legyen még ereje.

Ha úgy látom, hogy már elkészült, behozom a kamrába vagy akinek van pincéje, az még jobb. Hideg helyen tárolom utána és így sokáig eláll.

Vigyázni kell a só mennyiségére, ugyanis, ha nem elég sós, akkor ellágyul az egész. Ha túl sós, akkor meg ehetetlen lesz, bár fogyasztás előtt le lehet mosni egy kicsit.