Fokhagymás- citromos lazacfilé vajban sütve (kukoricás rizzsel és olaszos párolt zöldségekkel)

Gyakran gondolkozom azon, hogy miért is fontosak az emlékek. Talán azért, mert olyanok, mint egy régi fénykép a szívünkben. Elég egy illat, egy dallam, egy mozdulat, és hirtelen ott vagyunk egy régi pillanatban. Látjuk azokat, akik már messze járnak, halljuk a hangjukat, és egy rövid időre érezhetjük, milyen volt velük lenni. Az évek múlásával megértjük, hogy milyen nagy kincs minden együtt töltött perc. Sok minden, amiről azt hittük, akkor jelentéktelen, később a legdrágább emlékeink közé kerül. Talán ezért őrizzük olyan féltve a fényképeket, régi leveleket, történeteket. Mert egyszer ezek lesznek azok a kis ajtók, amelyeken keresztül visszaléphetünk egy pillanatra abba a világba, amely már nem létezik úgy, mint régen. Az emlékek a múltunk darabjai, amelyek tovább élnek bennünk. És amíg emlékezünk, addig akiket szerettünk, és akikkel szép dolgokat éltünk át, egy kicsit mindig velünk maradnak.

Hozzávalók:

-  4 db lazacfilé

- 5 dkg vaj

- 2 ek olívaolaj

- 4 gerezd fokhagyma

- 1 db citrom leve

- 1 ek méz

- 1 tk mustár (dijoni, ha lehetséges) 

- só, bors

Elkészítése:

A megolvasztott vajat, az olívaolajat,a zúzott fokhagymát, a citrom levét, (esetleg a reszelt héját, aki szereti), a mézet, a mustárt, a sót és a borsot összekeverem, majd beleforgatom a lazac szeleteket. Néhány percig hagyom állni benne, majd 200 fokra előmelegített sütőben kb 15 percig sütöm. Nem kell sokáig sütni, mert nagyon gyorsan elkészül. Citromkarikákkal és friss petrezselyem zölddel kínálom.

A hála, ami megtart

 "Szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." 1 Thesszalonika 5; 17- 18

2026_06_20_Debrecen

Almás palacsinta

A hála megváltoztatja a szívünket, mert megtanít észrevenni azokat az áldásokat, amelyek gyakran természetesnek tűnnek. Nemcsak a nagy örömökért, hanem az apró mindennapi ajándékokért is érdemes hálásnak lenni. A hálás ember békésebbé válik, és több örömöt talál az élet egyszerű pillanataiban. A hála olyan kincs, amely minél nagyobb mértékben van jelen az életünkben, annál gazdagabbá, elégedettebbé teszi mindennapjainkat.

Hozzávalók:

- 2 db reszelt alma

- 2 db tojás

- késhegy só

- 1 db vaníliás cukor

- 2 ek cukor

- 2 dl tej

- 2 dl liszt

Elkészítése:

A tojásokat szétválasztom. A sárgáját kikavarom cukorral, vaníliás cukorral, majd hozzáadom a sót, a tejet, a reszelt almát és végül a lisztet. Csomómentesre keverem. A tojások fehérjéből kemény habot verek, majd óvatosan beleforgatom az almás masszába. A serpenyőt kikenem olajjal, majd amikor már felforrósodott, kicsi merőkanálnyi adagokat rakok bele. A korongocskák ne legyenek túl nagyok, max 6- 8 cm átmérőjűek. Közepes hőmérsékleten sütöm. Pár perc után megfordítom őket, és a másik oldalukon is megsütöm. Minden adag előtt célszerű a serpenyőt kikenni olajjal.                        Sokféleképpen lehet tálalni: porcukorral, házi lekvárral, fahéjas kristálycukorral, nutellával, stb. Üresen is nagyon finom.

A próbában születő testvér

 "Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik." Példabeszédek 17; 17

2026_06_Horvátország

Egyszerű sós rudacskák

Iza kedvenc dala Boribon: A pillangó. Meghallgattuk együtt, és váratlanul mélyen megérintett. Egy egyszerű gyerekdalnak indult, mégis olyan üzenetet hordoz, amely a felnőttek szívéhez is utat talál. A pillangó táncol, szárnyai könnyedén lebbennek, mintha az élet örömét hirdetnék. A gyerek szeretné közelebbről megcsodálni, ezért megfogja. Csak egy pillanatra. Ám amikor elengedi, a pillangó már nem tud többé felszállni.Szárnyáról letörlődik a finom hímpor, és vele együtt elvész a szabadsága is. Milyen sokszor történik ez velünk is. Azt hisszük, hogy amit szeretünk, azt birtokolnunk kell. Pedig vannak dolgok, amelyeket csak távolról lehet igazán csodálni. A szépség nem azért lesz a miénk, hogy megfogjuk, hanem attól, hogy vigyázunk rá. A vers vége számomra különösen megható. Megjelenik egy új pillangó, de a gyermek már másképp dönt. Nem akarja megfogni. Inkább hagyja szabadon repülni, táncolni, ragyogni. Megtanulta, hogy a szeretet néha éppen azt jelenti, hogy nem veszünk el semmit a másiktól. Ez a dal arra emlékeztet, hogy az élet törékeny. Egy óvatlan mozdulat is elég ahhoz, hogy valami csodálatos eltűnjön. Ezért kell megbecsülnünk, amit Isten ránk bízott, a természetet, az állatokat, egymást és azokat a röpke pillanatokat is, amelyek soha nem térnek vissza. 

 -  Hozzávalók:

- 40 dkg liszt

- 20 dkg vaj vagy margarin

-  16 dkg kefir vagy joghurt

- 2 db tojás

- 1 tk só

Tetejére: köménymag, reszelt sajt, fekete szezámmag, stb 

Elkészítése:

A hozzávalókat sima, rugalmas tésztává gyúrom. Fóliába csomagolva 30- 60 percre a hűtőbe teszem. Lisztezett felületen 5- 7 mm vastagságúra nyújtom. Derelyevágóval vagy pizza szeletelővel kb 10 cm- es rudacskákat vágok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire rakom, felvert tojással megkenem, és ízlés szerint megszórom reszelt sajttal, szezámmaggal, köménymaggal, mákkal. 180 fokra előmelegített sütőben 15- 20 percig aranybarnára sütöm. Frissen a legfinomabbak, de jól záró dobozban néhány napig is ropogósak maradnak.