Gyakran gondolkozom azon, hogy miért is fontosak az emlékek. Talán azért, mert olyanok, mint egy régi fénykép a szívünkben. Elég egy illat, egy dallam, egy mozdulat, és hirtelen ott vagyunk egy régi pillanatban. Látjuk azokat, akik már messze járnak, halljuk a hangjukat, és egy rövid időre érezhetjük, milyen volt velük lenni. Az évek múlásával megértjük, hogy milyen nagy kincs minden együtt töltött perc. Sok minden, amiről azt hittük, akkor jelentéktelen, később a legdrágább emlékeink közé kerül. Talán ezért őrizzük olyan féltve a fényképeket, régi leveleket, történeteket. Mert egyszer ezek lesznek azok a kis ajtók, amelyeken keresztül visszaléphetünk egy pillanatra abba a világba, amely már nem létezik úgy, mint régen. Az emlékek a múltunk darabjai, amelyek tovább élnek bennünk. És amíg emlékezünk, addig akiket szerettünk, és akikkel szép dolgokat éltünk át, egy kicsit mindig velünk maradnak.
Hozzávalók:
- 4 db lazacfilé
- 5 dkg vaj
- 2 ek olívaolaj
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 db citrom leve
- 1 ek méz
- 1 tk mustár (dijoni, ha lehetséges)
- só, bors
Elkészítése:
A megolvasztott vajat, az olívaolajat,a zúzott fokhagymát, a citrom levét, (esetleg a reszelt héját, aki szereti), a mézet, a mustárt, a sót és a borsot összekeverem, majd beleforgatom a lazac szeleteket. Néhány percig hagyom állni benne, majd 200 fokra előmelegített sütőben kb 15 percig sütöm. Nem kell sokáig sütni, mert nagyon gyorsan elkészül. Citromkarikákkal és friss petrezselyem zölddel kínálom.
