Almás lepény gazdagon

Gesztenye, fahéj, alma, dió.............csupa Karácsonyt idéző illat. Már egy jó ideje készülök megismételni ezt a szenzációs süteményt, de az az igazság, hogy egy kicsit időigényes. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem éri meg vele bíbelődni, csak sokkal egyszerűbb összedobni akármit, mint kivárni, hogy egy éjszakán keresztül pihenjen a tészta a hűtőben. Értitek ugye most már?
Nos, lehet, hogy nem annyira szép ez a süti, mint amennyire különleges. Főként akkor, amikor kisül és a diós hab a tetején még enyhén ropog. Nyammmmm......hát az semmihez sem hasonlítható.
Nos, kalandra fel!!!!

 

Hozzávalók:
- 1,5 kg alma
- 37,5 dkg liszt
- 22 dkg vaj vagy margarin
- 3 tojás
- só
- kb 1,5 dl tejföl
- 3 ek citromlé
- 3 ek cukor
- 15 dkg mazsola
- 50 dkg gesztenyepüré
- 1,5 dl tej
- rum aroma
- sárgabarack lekvár
- 10 dkg dió
- pici fahéj
- kekszpor

Elkészítése:
A lisztet a vajjal, a tojások sárgájával, két csipet sóval és annyi tejföllel összegyúrom, hogy rugalmas tésztát kapjak. Egy éjszakára nejlon zacskóban vagy műanyag dobozban a hűtőben pihentetem.
Az almát meghámozom, lereszelem és citromlével kicsit megfőzöm. Picit lecsepegtetem majd beleteszem a mazsolát, egy kevés fahéjat ( tényleg csak keveset, mert más ízek dominálnak ebben az esetben ) és 2- 3 ek cukrot. Abban az esetben ha nagyon leves az alma, érdemes egy kevés zabkorpát szórni bele. Nem ront sem az ízén sem az állagán, de nagyon egészséges.
A gesztenyepürét a tejjel és a rum aromával krémmé keverem.
A tésztát két részre osztom és lisztezett deszkán kinyújtom. Egy nagy méretű tepsit kivajazok vastagon és kibélelem az egyik tésztalappal. Házi sárgabarack lekvárral megkenem vékonyan, megszórom egy kis háztartási kekszporral, hogy az esetleges almalevet felszívja majd rásimítom a mazsolás almapépet. Ezt befedem a gesztenyemasszával és a másik tésztalapot ráborítom.
A tojások fehérjét felverem, a tészta tetejére kenem és meghintem durvára darált cukros dióval.
Előmelegített sütőben 180 fokon kb 35 perc alatt megsütöm. Szeletelni hidegen lehet szépen, de fél langyosan a legfinomabb.