Azok a pillantok, amikor Babu néni egy kis teázásra invitált magához, örökké emlékezetesek maradnak számomra. Mindig olyan különleges módon rendezte be ezeket az alkalmakat. Kiváltságosnak érezhettem magam a terebélyes fotelek karjai között, miközben a Révai nagy lexikon, a Világirodalom remekei gyönyörű példányaiban gyönyörködtem. A hatalmas koncertzongora is emelte a hangulat fennköltségét, a falakról régi családi fényképek tekintettek rám. Mindegyiknek külön története volt.
Babu néni a szomszéd néni volt, egy elvarázsolt festőművésznő. Az ő egykori nagy családi házának egyik lakásában laktunk. Minden fal, minden sarok tele volt érdekes történetekkel, melyeket Babu néni szavai elevenítettek meg. Az otthona, amelyben élt, egyfajta időutazás volt. A falak meséltek az elmúlt évek, évtizedek emlékeiről. A festmények, amik a falakat díszítették, olyanok voltak, mintha az idő megállt volna bennük. Babu néni szavai életre keltették a múltat, és így részese lehettem annak a történelemnek, ami az otthona falain belül élt tovább.
Babu néni rendesen megadta a módját ezeknek a rituálénak. A legszebb porcelán csészéjében kínálta a teát egy- két szem aprósütemény kíséretében.
Ezen alkalmakkor mindig elvarázsolt meséivel, melyekben csodálatos igaz történeteket osztott meg velem. Mesélt a Rómában élő testvéréről László Magdáról, aki a Milánói Skálában volt operaénekesnő Maria Callassal egyidőben. Az élet és a művészvilág titokzatos kulisszatitkait elevenítette meg. Az idő múlásával magam is ellátogattam ezekre a helyekre, amelyekről ő éveken keresztül olyan lelkesen mesélt. Csodálatos élmény volt élőben is találkozni mindazzal, amit hosszú időn keresztül csak lelki szemeimmel láthattam. De mesélt a családjáról, az édesapjáról, aki zeneszerző volt, és arról az időről,amikor otthonukban olyan híres zeneszerzőkkel koncerteztek, mint Erkel Ferenc, Bartók Béla, George Enescu. Sajnálatos módon említette a szellemidézéseket, a szeánszokat, amelyeket az unatkozó feleségek műveltek a másik szobában. Ezekre viszont nem szívesen emlékszem. Az a félelem, amit ezek a történetek keltettek bennem, mindmáig elevenen élnek bennem.
Az az idő, amit együtt töltöttünk, a festészet és művészet iránti szenvedélye révén egy valóban varázslatos élménnyé vált számomra. Bár nem vagyok egy művészalkat, tehetséges meg végképp nem, még egy pálcikaember megrajzolása is nehézséget okoz számomra, de az ő vezetésével a művészetek világába való betekintés, az arányok és a színkeverés rejtelmeinek felfedezése mind olyan értékes tapasztalatok voltak, amelyek mélyen meghatározták az én látásmódomat.
Babu néni egy különleges ablak volt a múltba. Életének színessége és az általa átélt élmények gazdagsága mindig inspiráló volt számomra. Ezek az alkalmak lehetőséget teremtettek számomra, hogy közelebb kerüljek a művészetek és az élet szépségeihez. Babu néni megosztott emlékei mindörökké részét képezik emlékeimnek. Hálás vagyok, hogy ismerhettem őt, és hogy ennyire különleges pillanatokban lehetett részem vele.
- 6 tojásfehérje
- 6 ek. cukor
- 1 ek olaj
- 2 ek liszt
- 2 ek darált keksz
- 1/2 csomag sütőpor
- 15- 20 dkg pirított vágott dió
Kenéshez:
- 25 dkg Nutella
Krémhez:
- 5- 6 dl tej
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 6 tojás sárgája
- 2 ek liszt
- 5 ek cukor
- 10 dkg étcsoki
- 20 dkg vaj vagy margarin
- háztartási keksz
- mártogatáshoz langyos tej
Tetejére:
- 2- 3 dl habtejszín
- 1/2 csomag habfixáló
- kevés cukor (ízlés szerint)
- csokireszelék a szóráshoz
Elkészítése:
A 15- 20 dkg dióbelet durvára vágom, majd állandó kevergetés mellett megpirítom. Félreteszem, amíg a fehér lapot elkészítem.
A 6 tojás fehérjét a cukorral kemény habbá verem, belekeverem az 1 ek olajat, a sütőporral elkevert 2 ek lisztet, 2 ek darált kekszet, majd sütőpapírral bélelt 25X 32 cm- es tepsibe öntöm. A tetejét megszórom a pirított dióval. 180 fokos sütőben 20- 25 perc alatt készre sütöm. Még melegen rákenem a mikróban kicsit fellangyosított nutellát.
A 6 tojás sárgáját, a vaníliás pudingport, a 2 ek lisztet és az 5 ek cukrot csomómentesen összekeverem egy kis tejjel, a maradék tejet felmelegítem, majd hozzáadom a keveréket, és sűrű krémet főzök belőle. Még melegen kétfelé osztom. Az egyik részbe belekeverek egy tábla étcsokit, majd hagyom kihűlni mindkét krémet. A 20 dkg vajat vagy margarint is kétfelé osztom, és robotgéppel belekeverem mindkét kihűlt masszába. Ha szükségét érzitek még cukornak, lehet pótolni egy kis porcukorral.
A kihűlt nutellás tésztalapra, rákenem a vaníliás krémet, majd langyos tejbe mártott háztartási keksszel beborítom. Erre jön a csokis krém, amit enyhén cukrozott tejszínhabbal vonok be, majd csokireszeléket szórok rá.
Néhány órára hűtőbe teszem. Utána szépen lehet szeletelni.
