Az életet nem kell különleges alkalmakra tartogatni, minden nap lehet egy ünnepnap. Ha szívünkkel figyelünk, észrevesszük az élet apró csodáit. Ezek az élet finom rezdülései- egy mosoly, egy váratlan vendég, egy pillanatnyi csend, amelyben szívünk megszólal. Érdemes ezeket begyűjteni, és magunkkal vinni bárhová is megyünk. Este, amikor elcsendesedik a világ, hálával gondolhatunk vissza ezekre a pillanatokra, és köszönetet mondhatunk a nap apró ajándékaiért, amelyek melegséggel töltik meg a lelkünket, és emlékeztetnek arra, hogy az élet valódi ünnepe mindörökre bennünk él.
- 50 dkg vörös lencse
-3 fej hagyma
- 1 db sárgarépa
- 1 db petrezselyem gyökér
- fokhagyma ízlés szerint (mehet bele bőven)
- 40- 50 dkg paradicsom püré
- 1 tk pirospaprika
- 1 tk koriander
- 1 tk kurkuma
- 1 tk római kömény
- 1 tk szumák
- 3 db babérlevél
- csipet oregáno
- 5 dkg vaj
Elkészítése:
A lencsét néhány órával főzés előtt bő vízbe áztatom, hogy könnyebben puhuljon. Egy lábasban kevés olajon a finomra vágott hagymát üvegesre dinsztelem. Hozzáadom a megpucolt, feldarabolt zöldségeket. Lehúzva a lábost a tűzről beleforgatom az édes- nemes pirospaprikát, az aranysárga kurkumát, koriandert, az illatos római köményt, és a préselt fokhagymát. Röviden átkeverem,majd visszatéve a tűzre illatozó alapot kapok. A megázott, leszűrt lencsét a zöldségekre öntöm, rákanalazom a sűrű paradicsomszószt, majd felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Beledobom a babérlevelet, csipet Írj egy szép oregánót, majd lassú tűz fölött, gyakori kevergetés mellett puhára főzöm. Amennyire szükséges, pótolom a vizet, hogy az étel ne égjen le. A krémes állag elérése céljából, belekeverek 5 dkg vajat. Tálaláskor a forró lencsét finoman megszórom szumákkal, és pár csepp citromlével savanyítom. Tetején a tejföl nemcsak jól mutat, de kellemes ízt is kölcsönöz ennek a törökös hangulatú ételnek.
